Neked könnyű, 

Te egy bélpoklos energiabomba vagy!

< Iza története I. <

Másnap reggel kíváncsian vártam a folytatást, de helyette reggeliztünk, majd belevetettük magunkat a városnézésbe. Délre már sajgott a derekam, dagadt a lábam, Iza az élményektől felajzottan, láthatólag fáradhatatlanul kereste az újabb és újabb benyomásokat. Ebédnél végre megpihentünk.

Egy kellemes, árnyas olasz éttermet választottunk, fenséges étel kínálattal, szép borokkal. Mondanom sem kell, megint Én aggódtam a kalóriák miatt, Iza pedig, mint egy örökké kíváncsi kisgyerek, úgy nyitotta ki az étlapot.

Egyszerre volt kínszenvedés és élvezet hallgatni, ahogy felolvasta és kommentálta a kínálatot. Folyamatosan csorgott a nyálam, míg ecsetelte az egyes fogások ízvilágát, összetevőit, mérlegelte, melyikhez is lenne jobban kedve. Meglehetősen ismerte az olasz gasztronómiát, így érdekes szösszeneteket tudtam meg a parmezán sajtról- bizonyos bankok a mai napig elfogadják fizető eszközként-, a sonkákról és a gombákról, és az elmaradhatatlan olíva olajról.

Megrendeltük az ebédünket, Ő foghagymás spagettit, én töltött cannellonit választottam.Amikor lerakták elém a gőzölgő tányér tésztát, akkor jöttem rá, hogy évek óta nem rendeltem ilyen felszabadultan, aggályok nélkül egy étteremben.

Mi történt?

Magával sodort Iza  kíváncsisága, lelkesedése, felszabadultsága. Elfelejtettem görcsölni a kalóriák miatt.

Nem gondolkodtam azon, mennyire egészségtelen, milyen hizlaló, nem változtattam meg a szándékomat, és kértem valami ésszerűbbet. Azt választottam, amihez valóban kedvem volt! És mérhetetlen megelégedettséggel élveztem a látványát, illatát, ízét ennek a tökéletes remekműnek.

Míg a kávénkat iszogattuk, megpróbáltam visszatérni az esti beszélgetésünkhöz. Először elkomorodott, visszahúzódott önmagába, de aztán a szokásos félmosollyal belevágott.

Iza története:

32 éves voltam, amikor elváltunk. Maradt két kicsi gyerek és egy összetört élet. Az első sokkban csak sírni és enni tudtam. Sírás, evés, gyerekek háromszögben próbáltam túlélni a szörnyen hosszú, mérhetetlenül fájdalmas, nyúlósan ragadós napjaimat. Az idő nagy gyógyító, egyre jobban sikerült. Kevesebb lett a sírás, könnyebben ment a gyerekek ellátása, viszont egyre fájdalmasabb lett a magány. És egyre szűkebbek a ruháim.

Egy év után álltam neki az első fogyókúrának, amit évente legalább még kettő tuti módszer követett. Ez ment három évig. A 40-es méretről sikerült alak-formálnom 46-ra. Az azért már súlyos. Mint ahogy én is brutálisan az voltam.

Annyira, hogy eldöntöttem, elég! És mint a mesében, egy életem, egy halálom, valami mást próbálok.

És mint a mesében, jött is a segítség. Ekkor hallottam az egyik barátnőmtől azt a mondatot:

Ha azt eszem, amihez kedvem van, akkor fogyok!

És ez megváltoztatta az életemet. De már megittuk a limoncellót, kalandra fel! Hiába kérdeztem, csak annyit válaszolt: ne légy türelmetlen, majd holnap. Holnap folytatjuk!

Iza története I. >Ha azt eszem, amit szeretek, akkor fogyok?!  >Hány kiló plusz van rajtad?>Iza titka, hogyan sikerül karcsúnak maradnia

2017-07-27T15:31:39+00:00